2019. március 29.
Fesztiválnapló - Szín-Tár 3. nap
 |
„Kezdjük ott, hogy kirúgtak a Pencey-ből…”
J. D. Salinger Zabhegyező / Rozsban a fogó című műve a XX. század egyik meghatározó regénye. Holdenben éles hangon szólal meg egy olyan generáció, aki saját magának keres válaszokat.
Ezt a kultuszregényt láthattuk a Szín-Tár harmadik napján a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának végzős színművész hallgatóinak előadásában.
A Ruszt József Stúdió Színház terében fehér lepedők előtt, kissé megkopott, színes, vékony műanyag csövek lógnak le a plafonról – egy beazonosíthatatlan tér, amiben a színészek játéka teremti meg a váltakozó helyszíneket. A csapat a szakmai beszélgetésen elmesélte, hogy kissé ki akartak lépni Brook üres, fekete teréből, és valami színesben dolgozni.
Az előadás a párbeszédes részekre épít és megtalálja az egyensúlyt köztük és Holden monológjai között. A jeleneteket rövid zenei betétek vezetik át egymásba, stílusuk széles skálán mozog, 2018 legnépszerűbb slágereitől egészen a klasszikus művekig. Olyan részeket is látunk, melyek a regényben csak pár sorosak, ilyen például a szándékoltan ócska varieté etűdsorozata. Ez mind hozzá járul ahhoz, hogy az előadás dinamikus, gördülékeny és magával ragadó legyen. Ritmusát lelassított, kitartott jelenetek egészítik ki, melyek a néző időérzékelésével játszanak. Ezek az egyik utolsó részben érnek a csúcsra, amikor Holden egy búgócsigát ajándékoz testvérének, Phoebe-nek, aki elindítja, majd pár másodpercig csendben nézik. Finom utalás ez az Ascher Tamás rendezte Három nővérre és az idő megélésének egyediségére.
Bogya Tímea Éva
A Ruszt József Stúdió Színház terében fehér lepedők előtt, kissé megkopott, színes, vékony műanyag csövek lógnak le a plafonról – egy beazonosíthatatlan tér, amiben a színészek játéka teremti meg a váltakozó helyszíneket. A csapat a szakmai beszélgetésen elmesélte, hogy kissé ki akartak lépni Brook üres, fekete teréből, és valami színesben dolgozni.
Az előadás a párbeszédes részekre épít és megtalálja az egyensúlyt köztük és Holden monológjai között. A jeleneteket rövid zenei betétek vezetik át egymásba, stílusuk széles skálán mozog, 2018 legnépszerűbb slágereitől egészen a klasszikus művekig. Olyan részeket is látunk, melyek a regényben csak pár sorosak, ilyen például a szándékoltan ócska varieté etűdsorozata. Ez mind hozzá járul ahhoz, hogy az előadás dinamikus, gördülékeny és magával ragadó legyen. Ritmusát lelassított, kitartott jelenetek egészítik ki, melyek a néző időérzékelésével játszanak. Ezek az egyik utolsó részben érnek a csúcsra, amikor Holden egy búgócsigát ajándékoz testvérének, Phoebe-nek, aki elindítja, majd pár másodpercig csendben nézik. Finom utalás ez az Ascher Tamás rendezte Három nővérre és az idő megélésének egyediségére.
Bogya Tímea Éva