2019. március 29.
Színházat csak teljes erőbedobással lehet csinálni
 |
Mit tudnak Csehov drámáiról, karaktereiről alig húszéves fiatalok? Kelemen József rendező, egyetemi tanár szerint sok mindent. Rendezésében mutattak be két Csehov-darabot kaposvári másodévesek a Szín-Tár Fesztiválon, szerda este.
A Kaposvári Egyetem RRMK Színházi Intézet másodéves színművész osztályának színészmesterség vizsgája volt a Csehov 2x Három nővér – Platonov című előadás, a Ruszt Stúdió Színházban.
─ Milyen volt Bozsik Yvette osztályával dolgozni, és miért Csehovra esett a választásuk? – kérdeztük Kelemen József Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, a Kaposvári Egyetem tanárát.
─ Már másodszor dolgozom ezzel az osztállyal. Tavaly, az elsőéves vizsgadarabjukat is én rendeztem. Idén miért Csehov? Azért, mert igen gazdagon ábrázolja az embert, és sokféle figurák jelennek meg a drámáiban. Ezért kimondottan alkalmasak arra, hogy egy színésznövendék megpróbálja a lehető legbonyolultabban feltárni saját magában és megjeleníteni a színpadon azokat a személyiség-lehetőségeket, amelyeket a szerző felkínál. Mivel még nagyon fiatalok – koruknál fogva – sok szerepet nem tudnak teljes egészében megfogalmazni, ám azokat az alapvető érzéseket, magatartásokat, idegrendszeri állapotokat, amikkel Csehov foglalkozik, ismerik. Csehov sokat foglakozik a szerelemmel, a férfi-nő kapcsolat milyenségével. Ez pedig ismerős terep a húszévesek számára is.
─ Mit kezdenek a fiatalok olyan Csehovi-életérzésekkel, mint például az elvágyódás, otthontalanság, céltalanság, kiszolgáltatottság?
─ Egy idősebb embernek nyilvánvalóan sokkal több az élettapasztalata, és érettebben lát rá a dolgokra. De az alapvető emberi élményeket a fiatalok is átérzik, ismerik, hiszen a családjukon, ismerősi körükön keresztül vagy akár olvasmányaik, filmélmények révén ők is találkozhattak már velük.
─ A színésznövendékek minden évben készítenek vizsgaelőadást?
─ Nem is egyet, évente legalább hármat. A színészmesterség mellett zenészmesterségből és egyéb készségtárgyakból is számot kell adniuk.
─ Van tétje egy vizsgaelőadásnak a második évfolyamon?
─ Abban az értelemben igen, hogy ez is egy rostalehetőség. Elvileg a második év végén is eltanácsolhatjuk azt a színésznövendéket, akiről úgy ítéljük meg, hogy nem tudna működni a színészi pályán, nem lenne boldog ebben a hivatásban. Jelen helyzetben, ebben az osztályban ez szerencsére fel sem merül.
─ Vizsgaelőadást rendezni nagy felelősség?
─ Persze. Sok odafigyelést és empátiát igényel, valamint szeretettel kell viseltetni a fiatalok iránt. Csehovot rendezni még inkább nagy felelősség. De úgy vélem, muszáj, hogy a fiatalok olyan feladatokat kapjanak, amibe komoly energiákat kell belefektetniük. A színészi pálya borzasztóan nehéz, sok fájdalommal jár. Arra kell felkészíteni őket, hogy ezt csak száz százalékos erőbedobással lehet és érdemes csinálni.
─ Mit néz meg a Szín-Tár kínálatából?
─ Csupán egy napot töltök Kecskeméten. Ebbe az fér bele, hogy megnézzem Cseke Péter kaposvári osztályának vizsgaelőadását, akikkel korábban szintén dolgoztam és kíváncsi vagyok rájuk. Ráadásul az én osztályomban végzet K2 Színházas alkotók rendezik ezt a vizsgaelőadást, így számomra duplán érdekes a dolog.
─ A szerdai fesztiválnap is szakmai beszélgetéssel zárul. Részt vesz ezen is?
─ Természetesen. Az egész Szín-Tár Fesztivál lényege, hogy beszélgessünk a szakmáról, egymás módszereiről, hogy belelássunk az egyes színész-képzőhelyek munkájába.
─ Huszonnyolc évig játszott Kaposvárott, most ugyanott egyetemi tanár. Mit tanít az egyetem Színházi intézetében?
─ Színészmesterséget. A színházi pályám során sok minden felhalmozódott bennem. Mindig az adott helyzet adja, hogy éppen mit osztok meg a fiatalokkal, mire hívom fel a figyelmüket. Nincsenek általános, pontokba szedett sémák, hanem a közös munkánk során előkerülő egyéni megtapasztalásaimat igyekszem megosztani a színésznövendékekkel.
Popovics Zsuzsanna
─ Milyen volt Bozsik Yvette osztályával dolgozni, és miért Csehovra esett a választásuk? – kérdeztük Kelemen József Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, a Kaposvári Egyetem tanárát.
─ Már másodszor dolgozom ezzel az osztállyal. Tavaly, az elsőéves vizsgadarabjukat is én rendeztem. Idén miért Csehov? Azért, mert igen gazdagon ábrázolja az embert, és sokféle figurák jelennek meg a drámáiban. Ezért kimondottan alkalmasak arra, hogy egy színésznövendék megpróbálja a lehető legbonyolultabban feltárni saját magában és megjeleníteni a színpadon azokat a személyiség-lehetőségeket, amelyeket a szerző felkínál. Mivel még nagyon fiatalok – koruknál fogva – sok szerepet nem tudnak teljes egészében megfogalmazni, ám azokat az alapvető érzéseket, magatartásokat, idegrendszeri állapotokat, amikkel Csehov foglalkozik, ismerik. Csehov sokat foglakozik a szerelemmel, a férfi-nő kapcsolat milyenségével. Ez pedig ismerős terep a húszévesek számára is.
─ Mit kezdenek a fiatalok olyan Csehovi-életérzésekkel, mint például az elvágyódás, otthontalanság, céltalanság, kiszolgáltatottság?
─ Egy idősebb embernek nyilvánvalóan sokkal több az élettapasztalata, és érettebben lát rá a dolgokra. De az alapvető emberi élményeket a fiatalok is átérzik, ismerik, hiszen a családjukon, ismerősi körükön keresztül vagy akár olvasmányaik, filmélmények révén ők is találkozhattak már velük.
─ A színésznövendékek minden évben készítenek vizsgaelőadást?
─ Nem is egyet, évente legalább hármat. A színészmesterség mellett zenészmesterségből és egyéb készségtárgyakból is számot kell adniuk.
─ Van tétje egy vizsgaelőadásnak a második évfolyamon?
─ Abban az értelemben igen, hogy ez is egy rostalehetőség. Elvileg a második év végén is eltanácsolhatjuk azt a színésznövendéket, akiről úgy ítéljük meg, hogy nem tudna működni a színészi pályán, nem lenne boldog ebben a hivatásban. Jelen helyzetben, ebben az osztályban ez szerencsére fel sem merül.
─ Vizsgaelőadást rendezni nagy felelősség?
─ Persze. Sok odafigyelést és empátiát igényel, valamint szeretettel kell viseltetni a fiatalok iránt. Csehovot rendezni még inkább nagy felelősség. De úgy vélem, muszáj, hogy a fiatalok olyan feladatokat kapjanak, amibe komoly energiákat kell belefektetniük. A színészi pálya borzasztóan nehéz, sok fájdalommal jár. Arra kell felkészíteni őket, hogy ezt csak száz százalékos erőbedobással lehet és érdemes csinálni.
─ Mit néz meg a Szín-Tár kínálatából?
─ Csupán egy napot töltök Kecskeméten. Ebbe az fér bele, hogy megnézzem Cseke Péter kaposvári osztályának vizsgaelőadását, akikkel korábban szintén dolgoztam és kíváncsi vagyok rájuk. Ráadásul az én osztályomban végzet K2 Színházas alkotók rendezik ezt a vizsgaelőadást, így számomra duplán érdekes a dolog.
─ A szerdai fesztiválnap is szakmai beszélgetéssel zárul. Részt vesz ezen is?
─ Természetesen. Az egész Szín-Tár Fesztivál lényege, hogy beszélgessünk a szakmáról, egymás módszereiről, hogy belelássunk az egyes színész-képzőhelyek munkájába.
─ Huszonnyolc évig játszott Kaposvárott, most ugyanott egyetemi tanár. Mit tanít az egyetem Színházi intézetében?
─ Színészmesterséget. A színházi pályám során sok minden felhalmozódott bennem. Mindig az adott helyzet adja, hogy éppen mit osztok meg a fiatalokkal, mire hívom fel a figyelmüket. Nincsenek általános, pontokba szedett sémák, hanem a közös munkánk során előkerülő egyéni megtapasztalásaimat igyekszem megosztani a színésznövendékekkel.
Popovics Zsuzsanna